A befektetési alapok fajtájuk szerint lehetnek nyílt végű és zárt végű alapok. A nyílt végű alapokhoz bárki, bármikor csatlakozhat, illetőleg a befektetők bármikor kivonhatják tőkéjüket: ezt nevezzük a befektetési jegyek folyamatos forgalmazásának. Az ilyen alap tőkéje tehát nemcsak a portfólióelemek értékváltozása, de a befektetési jegyek eladása és visszaváltása miatt is folyamatosan változik. Ezzel szemben a zárt végű alap jegyei csak a jegyzési időszakban kerülnek értékesítésre, az alap mérete (a befektetési jegyek darabszáma) a futamidő alatt változatlan marad, tőkéje a futamidő alatt kizárólag a portfólióelemek értékváltozása (és a felmerülő költségek) miatt változik. A zárt végű alap befektetési jegyeinek visszaváltására kizárólag a futamidő végén (a lejáratkor) kerül sor. A nyílt végű alap jegyei likvidebbek, mert az alapkezelő köteles azokat a nettó eszközértéken bármikor visszaváltani. Ez viszont azzal is jár, hogy az alap tőkéje nagyobb részét kell, hogy likviden tartsa, ami kedvezőtlenül érintheti hozamát. A nyílt végű befektetési alapok nettó eszközértékét (ideértve az egy jegyre jutó nettó eszközértéket is) – éppen a visszaváltás értékarányosságát biztosítandó – naponta ki kell számítani, míg a zárt végűekét hetente, illetőleg ingatlanalap esetében havonta. Jellemzően a nyílt végű alapoknak nincs meghatározott futamidejük és nem fizetnek hozamot sem. Ennek oka, hogy a befektető a befektetési jegyet bármikor pénzzé teheti, így lejáratra nincs szükség. A hozam pedig nap mint nap megjelenik a nettó eszközérték változásában (növekedésében), így a befektetési jegyeinek részleges visszaváltásával a befektető tetszés szerinti időpontban realizálhatja a hozamot vagy annak tetszőleges részét.

Források:

Katona K. (szerk.) (2019). A pénzügyi közvetítőrendszer funkciói. Wolters Kluwer Hungary Kft..

https://doi.org/10.55413/9789632958392

2022. 10. 20.