Frederic Laloux, a McKinsey munkatársa öt egymásra épülő vállalatfejlődési szintet állapított meg, melyhez egy-egy színt is társított.

Az első paradigma az impulzív (vörös). Ez a forma rendkívül hatékony lehet az induló, illetve negyven főnél alacsonyabb létszámmal működő szervezeteknél. Jellemzője az erőskezű vezető, aki markánsan irányítja és kontrollálja a szervezetet. Árnyoldala: hatalommal való visszaélés, mikrokontrolling, főnöktől való félelem bénító hatása.

A 2. konformista (borostyán) szint jellemzője: formalizáltság, skálázhatóság. A szervezetek célja ezen a lépcsőfokon az, hogy egyetlen vezető se tudjon visszaélni a hatalmával, ezért szabályokat, folyamatokat és struktúrákat építenek ki. Ezen paradigma hatására alakultak ki a nagy hierarchikus szervezetek, hosszú és bürokratikus döntési láncokkal.

A 3. lépcsőfok az eredményorientált (narancs), ahol a siker, a szuperhatékonyság, a növekedés és a kísérletezés a fő irányelv. Negatívuma a kiégésig hajszoló, állandóan versengő kultúra, melyben az elsődleges cél a nyereség. A környezeti lábnyom vagy a munkatársak általános jólléte egyáltalán nem számít.

A 4. lépcsőfok az elfogadó (zöld) szint, ahol már megjelenik az igazságosság, az egyenlőség és az emberi fókusz is. A pedig a transzparencia és a felhatalmazás kultúráját építik, akár szélsőséges módon is. Ezen szervezetek alapvetően kicsi, önszerveződő, de állandó közösséget alkotó csapatokban működnek, melyekben a kapcsolatok a bizalomra épülnek. Ez a túláradó transzparencia, illetve a működésből fakadó lassú, konszenzusra törekvő döntéshozatal ugyanakkor hátráltathatja a szervezeti hatékonyságot.

Az 5. szint a teal (zöldeskék), ahol a ma még ritka, utópisztikus szervezetek foglalnak helyet, 3 legfontosabb minősége: szervezeti küldetés pontosítása a vezetők és munkatársak közös feladata, minden munkatárs teljes személyiségének elfogadása, egyének és csapatok autonóm működése.

Laloux vizsgálatai azt igazolták, hogy mindegyik paradigmarendszernek fontos feladata van egy szervezet érettségének kialakulásában. Ha ugyanis bármelyik szint fejletlen, vagy esetleg túlműködik, akkor az megakadályozhatja a sikeres szervezeti fejlődést.

Források:

Saját szerkesztés