Az értékpapírosítás folyamata során az általuk kezelt eszközportfolió egy részét fedezetként használva ún. eszközzel fedezett értékpapírokat (asset-backed security, ABS) bocsátanak ki a piacra. Az értékpapírosítás eljárás a hetvenes években jött létre az Egyesült Államokban, és a 2008-as pénzügyi válság bekövetkeztéig széles körben és nagy volumenben alkalmazták a bankok a likviditási pozíciók kezelésére, a tőkearányos nyereség növelésére és a kockázati kitettség csökkentésére.

Az értékpapírosítás során az értékpapírosító bank általában egy, tőle jogilag független céltársaságot, szakkifejezéssel SPV-t (special purpose vehicle) hoz létre azzal az egyetlen céllal, hogy az az értékpapírosítandó eszközöket a banktól megvásárolja. Az SPV az eszközportfolió felvásárlását a tőkepiacon történő értékpapír-kibocsátásból származó befektetői pénzekből finanszírozza. A tőkepiacon kibocsátott, az értékpapírosított eszközportfólióval fedezett értékpapírokat nevezzük eszközzel fedezett értékpapíroknak.

A folyamat eredményeként az SPV válik az eredetileg a banknál lévő eszközportfolió tulajdonosává, míg az értékpapírosító bank marad az eszközök kezelője. A hitelfelvevők továbbra is a bank részére teljesítik az adósságszolgálati kötelezettségüket, azonban a tőketörlesztést és kamatjövedelmeket a bank az SPV számára adja tovább. Az SPV végül ebből tesz eleget a kibocsátott eszközzel fedezett értékpapírokra esedékes tőketörlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek a befektetők felé. Amennyiben az értékpapírosított portfólióba beválasztott, bármely hitelelem esetén csőd történik, a hitelveszteséget az SPV befektetői viselik.

Források:

Nádasdy B. (2004): Értékpapírosítás. Miért értékpapírosítanak a bankok? Hitelintézeti Szemle, 3. évfolyam 2. szám.

https://www.bankszovetseg.hu/Content/Hitelintezeti/42Nadasdy.pdf

2022. 10. 21.