A bankok tőkemegfelelésére vonatkozó szabályrendszer általánosan előírja, hogy a bankok tartalékoljanak elegendő tőkét a váratlan veszteségek fedezésére, és így válság esetén is őrizzék meg fizetőképességüket. A szükséges tőkeösszeg fő szabályként az adott bank eszközeihez kapcsolódó kockázattól függ. A tőkekövetelmény-rendeletben ezt „szavatolótőke-követelménynek” nevezik, és a kockázattal súlyozott eszközök százalékában fejezik ki. A kockázattal súlyozott eszközök koncepciója lényegében azt jelenti, hogy a biztonságosabb eszközökhöz kevesebb tőkét kell allokálni, míg a kockázatosabb eszközök magasabb kockázati súlyozást kapnak. Más szóval, minél kockázatosabbak egy bank eszközei, annál több tőkét kell tartalékolnia.
A tőkét minősége és kockázata alapján különböző csoportokba sorolják.
– Az alapvető tőke a folyamatos működéshez szükséges tőkét jelenti. Ez a tőke lehetővé teszi, hogy a bank végezze a tevékenységét, és hogy fizetőképes maradjon. A legmagasabb szintű alapvető tőkét elsődleges alapvető tőkének nevezik.
– A járulékos tőke a felszámoláskor szükséges tőkét jelenti. A felszámoláskor szükséges tőke lehetővé teszi, hogy a pénzügyi intézmény kifizesse a betéteseket és az elsőbbségi hitelezőket, ha a bank fizetésképtelenné vált.
– A bankok és a befektetési vállalkozások által kötelezően tartott tőke teljes összege a kockázattal súlyozott eszközök legalább 8%-a kell, hogy legyen. A legmagasabb szintű tőke (az elsődleges alapvető tőke) részarányának a kockázattal súlyozott eszközök 4,5%-át kell kitennie (2014 decemberéig ez az arány 4–4,5%).
Egyéb meghatározások:
(1) A szavatoló tőke az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének jogszabályokban meghatározott része. Nem részei a szavatoló tőkének például a jövőbeli várható osztalékok, kifizetések és díjak.
(2) Egy másik meghatározás szerint a szavatoló tőke szerepe kettős. Egyrészt védelmet nyújt a nem várható veszteségek ellen, másrészt pedig korlátozza a bankok kockázatvállalását. E két funkciónak a fontossága változott az idők folyamán, kezdetben a kockázatvállalás korlátozása volt hangsúlyosabb, aminek kapcsán kialakításra kerültek a szavatoló tőkéhez viszonyított kockázatvállalási limitek. A későbbiekben a kockázatmérés fejlődése kikényszerítette a szavatoló tőke védelmi szerepének erősödését, ahol a kockázatok szavatoló tőkével történő fedezése a minél szofisztikáltabb kockázatmérésen alapul. Ezeken felül a bankok működésében a szavatoló tőke egyik legfontosabb funkciója, hogy fedezetet nyújtson a kockázatvállalásból eredő nem várható veszteségekre. A banki veszteségek fedezése során az a szakértői vélemény alakult ki, hogy az előre látható, kalkulálható, várható veszteségeket értékvesztéssel vagy céltartalékkal kell fedezni. A várható veszteségek beépíthetőek a termékek árazásába is, ezzel megteremtve a pénzügyi alapot az értékvesztések megképzésére. A banki működés sajátja azonban a kockázatvállalás, amely előre nem látható, nem várt veszteségeket eredményez, amelyekre elsősorban a bank addig megtermelt nyeresége, majd a szavatoló tőkéje nyújt fedezetet. Minél magasabb a bank szavatoló tőkéje, annál valószínűbb, hogy képes lesz elviselni az olyan kedvezőtlen fejleményeket, amelyek a korábbi tapasztalatok alapján nem voltak előre jelezhetőek, így nagyobb eséllyel vészelhet át egy előre nem megjósolható pénzügyi válságot.
(3) Más megfogalmazásban: szabályozói szempontból a tőke elsődleges szerepe, hogy fedezetet nyújtson a banki tevékenység során keletkező, nem várt veszteségekre, ezáltal megvédje a betétesek (megtakarítók) pénzét. Bár számviteli értelemben a bank saját tőkéje az, ami a bank tulajdonosainak a tőkéje, de működési, szabályozói és menedzsmentszempontból egy banknál a veszteségfinanszírozásba bevonható tőke ennél többet jelent: minden olyan instrumentumot, amely a veszteségek fedezésére alkalmas. Ezeket a forrásokat együttesen hívják szavatolótőkének. Vagyis a szavatolótőke tartalmazza a bank saját tőkéjét és mindazon forráselemeket, amelyek a bankkal szemben fennálló követelések kielégítésébe tőkeként bevonhatók, vagyis elsődleges veszteségviselők. A szavatolótőkébe beszámítható forráselemeket a mindenkori szabályozás definiálja, a jelenleg hatályos szabályozás nem tételesen sorolja fel a tőkeelemtípusokat, hanem minőségi kritériumokat fogalmaz meg velük szemben. A szavatolótőke minden elemére vonatkozóan teljesülnie kell a következő feltételeknek is: (a) befizették, és a bank rendelkezésére áll; pl. nem számolható bele a jegyzett, de be nem fizetett tőke; (b) sem közvetlenül, sem közvetetten nem a bank finanszírozza, pl. nem számolható bele a bank vagy leányvállalata által tulajdonolt tőkeinstrumentum; (c) sem közvetlenül, sem közvetve nem garantálhatja anyavállalat, leányvállalat, holdingtag követelésének jobb megtérülését; (d) nem kapcsolódik hozzá olyan szerződés, amely felszámolás esetén javítja a tulajdonos befektetett tőkéjének a megtérülést.
Források:
Az Európai Tanács weboldala.
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/banking-union/single-rulebook/capital-requirements/
2022. 10. 18.
Bankszövetség (2018): Bankmenedzsment – Banküzemtan. Szerk.: Kovács L. – Marsi E., pp. 71-72.
https://www.bankszovetseg.hu/Public/publikacio/Bankmenedzs_bank%C3%BCzemtan.pdf
2022. 10. 18.
Magyar Biztosítók Szövetsége fogalomtár weboldal.
2022. 10. 18.
Seregdi László: A szavatoló tőke szerepe a hitelintézetek prudenciális szabályozásában. MNB szakmai cikk.
https://www.mnb.hu/letoltes/a-szavatolo-toke-szerepe-a-hitelintezetek-prudencialis-szabalyozasaban-1.pdf
2022. 10. 18.
