A gazdaságban rendelkezésre álló pénz mennyiségének mérésére az úgynevezett monetáris aggregátumokat használjuk, amelyekbe a pénzügyi eszközök bizonyos típusai tartoznak. Annak függvényében soroljuk be különféle pénzügyi eszközöket az egyes aggregátumokba, hogy azokkal milyen tranzakciós költséggel, illetve milyen széleskörűen lehet teljesíteni a fizetést, és hogy milyen mértékben őrzik meg az értéküket. A legszűkebb részhalmazt alkotják azok a pénzügyi eszközök, amelyekkel a leggyorsabban, a legalacsonyabb tranzakciós költséggel és korlátozás nélkül lehet fizetést teljesíteni (M1 pénzaggregátum). Ilyenek a készpénz, azaz a bankjegyek és érmék, valamint azok a látra szóló és folyószámlabetétek, amelyekről közvetlenül lehet kifizetéseket teljesíteni. A tágabb pénzkategóriák (M2 és M3 pénzaggregátumok) az előbbiek mellett a monetáris pénzügyi intézmények kevésbé likvid tartozásait, tehát a fizetésre közvetlenül nem használható pénzügyi eszközöket (a lekötött betéteket és bizonyos értékpapírokat) is tartalmazzák a rájuk jellemző tranzakciós költségek, a lejárat és a kockázatosság függvényében.

Források:

Komáromi (2008): A monetáris aggregátumok szerepe a monetáris politikában. MNB-tanulmányok 71.

https://www.mnb.hu/letoltes/mt-71.pdf

2022. 10. 21.

Komáromi (2007): A monetáris bázis hatása a pénzmennyiségekre – Van-e információtartalma a jegybankpénz mennyiségének? MNB-szemle, 2007. június.

https://www.mnb.hu/letoltes/szemle-2007jun-komaromi.pdf

2022. 10. 21.