Keynesianizmusnak nevezik a John Maynard Keynes brit közgazdász által a 20. században kidolgozott gazdasági elméletből kialakuló nemzetközi gazdaságpolitikai rendszert, mely nagyjából az 1950-es évektől az ’70-es évekig meghatározó volt a világgazdaságban. Keynes elmélete szerint makroszinten érvényesülő trendek a döntőek, amelyek fölülírják a mikroszinten (az egyének szintjén) meghozott döntéseket. Ahelyett, hogy a gazdasági fejlődést a hosszú távon várható gazdasági növekedés határozná meg (ahogyan számos klasszikus közgazdász hitte a tizennyolcadik század második felében), Keynes a javak iránt megnyilvánuló aggregált kereslet fontosságát hangsúlyozta, különösen gazdasági visszaesés esetén. Amellett érvelt, hogy a kormánynak lehetősége van arra, hogy a makroszinten megnyilvánuló keresletet ösztönözze, s ezáltal küzdjön a munkanélküliség és a defláció ellen. Keynesianizmuson nem az eredeti keynesi elmélet gazdaságpolitikai javaslatait, hanem ennél szélesebben azt a politikailag általánosan elfogadott gazdaságpolitikai csomagot értjük, amely a gazdasági recessziót az állami túlköltekezéssel, a kereslet állami élénkítésével kívánta lerövidíteni és mérsékelni. A keynesi túlfűtött gazdaságot pedig az állam által indukált kereslet mesterséges szűkítésével kísérelte meg lehűteni.

Források:

Ecopedia weboldal.

http://ecopedia.hu/keynesianizmus

2022. 10. 21.