Az MNB által alkalmazott bottom-up stresszteszt módszertanban a megközelítés lényege, hogy a tesztet szervező hatóság által meghatározott szabályok szerint, egységes forgatókönyvek mentén maguk az elemzésben szereplő bankok készítik el a számításokat. Ehhez felhasználhatnak bármilyen belső információt, saját fejlesztésű modellt. Így bár a felhasznált információ bázisa sokkal szélesebb lehet, mint a top-down megközelítésben, és egyedi banki sajátosságokat is figyelembe lehet venni, ez nagyban nehezíti az eredmények bankok közötti összehasonlíthatóságát. A számítások minőségének ellenőrzését, az eredmények hihetőségének biztosítását a lebonyolításban részt vevő vagy azt szervező hatóságok végzik. Így összességében a bottom-up megközelítésben készülő tesztek jelentősen több időt, energiát és résztvevőt igényelnek. Tekintve a jelentős erőforrás-igényeket, a bottom-up tesztek esetében általában nem elvárás a teljes körűség. Általában csak a fontosabb szereplők vesznek részt a gyakorlatban, szemben a top-down stressz­teszteknél jellemző teljes körű lefedettséggel. Az EBA által szervezett stressztesztben a bankcsoportok konszolidált szinten vesznek részt, így egységesen kezelik a különböző országokban lévő leánybankokat és a pénzügyi vállalkozásokat is. Ennek eredményeképpen a publikált eredmények a bankcsoportok helyzetét tükrözik, és nem az egyes országok bankrendszereit értékelik. A bottom-up szemlélet elvileg lehetőséget ad a bankok jövőbeli stratégiáinak figyelembevételére. Ez jelentősen nehezíti mind az ellenőrzés folyamatát, mind a bankok közötti összehasonlíthatóságot, ezért a szervező hatóság pontosan szabályozza a figyelembe vehető jövőbeli tervek, intézkedések körét.

Források:

MNB (2013): Stressztesztek a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatában. MNB-tanulmányok 109., 2013.

https://www.mnb.hu/letoltes/mt109-vegleges.pdf

2022. 10. 21.