A Barings 1995 tavaszán került az érdeklődés középpontjába, amikor is kiderült, hogy ázsiai értékpapírcégének üzletkötője, Nick Leeson csődbe vitte a nagy múltú pénzintézetet, amit később a holland ING Bank vásárolt meg jelképes, egy fontos áron. Leeson a Barings üzletkötőjeként 1992-ben került Szingapúrba, ahol mint határidős üzletkötő, komoly napon belüli mennyiségi és termékspecifikus kereskedési limitek korlátozták a tevékenységét. Ezeket tudatosan áthágva 1992 júliusától azonban nagy volumenű, engedély nélküli spekulációba fogott a határidős és opciós piacokon. 1994 végére 208 millió fontos veszteséget halmozott fel egy olyan számlán, melynek tranzakcióit tudatosan eltitkolta a felettesei elől. Azért volt erre lehetősége, mert egyszemélyben volt felelős az elszámolási és a kereskedési tevékenységért, ami azt jelentette, hogy semmilyen külső kontroll nem érvényesült az általa bonyolított határidős ügyletek felett. Leeson az általa felhalmozott veszteséget eltitkolva a korábbi évek eredményeit tízszeresen meghaladó profitról számolt be, ami végső soron a vezetők elégedettségét váltotta ki, erősítve a bizalmat. Leeson ügyleteinek veszteségei 1995 januárjára már akkora mértéket öltöttek, hogy fokoznia kellett spekulációs tevékenységét. Bő egy hónap alatt egymaga 7 milliárd dollár értékben vásárolt határidős részvényindexet, és 20 milliárd dollár értékben adott el határidős kötvénykontraktusokat. Ezenfelül olyan opciós pozíciókat épített ki, amelyek a beépített volatilitásnál kisebb piaci ingadozás esetén ígértek nyereséget. A kobei földrengés azonban megbolygatta a piacot, melynek befolyásolására – az árfolyam esését megakadályozandó – Leeson nagy volumenben vásárolt Nikkei határidős kontraktusokat. Végül azonban mégis drasztikus árfolyamesés következett be, maga alá temetve Leeson pozícióit és az egész Barings Bankot.

Források:

A pénzügyi csoportok és konglomerátumok kockázatai és szabályozásuk. MNB Műhelytanulmányok, 25.; p. 32.

https://www.mnb.hu/letoltes/mt25.pdf

2022. 10. 21.