Egy bank döntő részben nem a saját pénzével, hanem idegen forrásokkal gazdálkodik. A rendszer a betétesek bizalmán alapul, ők pedig azt feltételezik, hogy a bank egyrészt a saját érdekében, másrészt a szabályozási, hatósági kontrollnak megfelelve mindenkor kellő óvatossággal irányítja üzletmenetét. E bizalom fenntartása nemcsak az egyes bankok, hanem az egész bankrendszer stabilitása szempontjából fontos. Ehhez mindenkor biztosítani kell, hogy egy intézmény ne szenvedhessen el olyan veszteséget, amely meghaladja a jövedelmezősége, illetve saját tőkéje által determinált, elviselhető szintet. A bank, mint minden vállalkozás, arra törekszik, hogy megfelelő prémium ellenében kockázatokat vállaljon, az általa végzett tevékenységből származó jövedelmeket és az azokból fakadó kockázatokat, veszteségpotenciálokat megfelelő egyensúlyban tartsa. Egy kockázatot két alapvető tulajdonság határoz meg: a bekövetkezés valószínűsége, más néven gyakoriság, illetve a bekövetkezés esetén várható kár vagy súlyosság. A bankok működését alapvetően kétféle kockázattípus jellemzi: 1) A nagy gyakorisággal előforduló, de moderált veszteséget okozó események. Ezen események alapvetően a normál körülmények között működő banküzemi tevékenységhez kapcsolódnak, természetük jól mérhető, modellezhető. 2) A ritkán előforduló, de nagy veszteséget okozó események. Ezen eseményekre nehezebb előre tudatosan felkészülni, mert olyan eseményekről van szó, amelyek megfigyelése nem éven belül, hanem akár több 10-100 évente lehetséges (extrém események). A bank belső tartalékok képzésével készül fel a veszteségek fedezésére.

Források:

Bankszövetség (2018): Bankmenedzsment – Banküzemtan. Szerk.: Kovács L. – Marsi E., pp. 60-61.

https://www.bankszovetseg.hu/Public/publikacio/Bankmenedzs_bank%C3%BCzemtan.pdf

2022. 10. 21.